Hali ismét!

Zajlik az élet.. szépen lassan, de telik. Néha, néha(jóóó ez ferdítés.. szinte minden nap) beszélünk neten keresztül Jokerral.  Személyes találkáról még nem esett szó. Még. Legyek egy beszari ember, de én nem fogom ezt a témát felhozni.

A szívem, igen, vágyik arra, hogy lássam.  Az "eszem" pedig azt súgja, hogy várjam meg, hogy az ő fejében megforduljon ez a téma. Miért is? Mindennek egy film az oka.  Az úgymond megvilágosító film, amit kért, hogy nézzek meg. Majdnem két órás volt, az eleje dög unalmas, de a végén tátott szájjal ültem, bámultam a monitort, és kiabálni tudtam volna, hogy: Neeee, ne legyen vége.

Egyszerűen leblokkoltam a film után. Aztán pedig egy jó nagyot röhögtem. Magamon. Mert rájöttem, hogy IGENIS, az Élet lehet szép, és történnek jó dolgok is, csak észre kell vennem, és nem csukott szemmel kell közlekednem.

Ez pedig neki tetszett. Az, hogy megértettem. Őt is, és azt is, miért tesz olyan dolgokat, amit nem értettem. Film elött pedig, csak mert kibuktam, kiböktem a NAAAAGY kérdést. Azt, hogy akar-e tőlem valamit.  Mert nem akarok két fal között vergődni, és várni a válaszra.

Nagyon kedves, drága módon, kibújt a kérdés alól, ami persze érthető, de egy kis bátorítás rám fért volna. Hogy tudjam merre lépjek.

"Hogy akarok-e tőled valamit? Mindenféleképpen. Csak még el kell döntenem, hova is tegyelek."

Nem lettem sokkal okosabb. Míg nekem nem sikerül kicsalni belőle szinte semmilyen választ, addig az ő kérdéseire mindig van felelet.  Ez van.. Nem tudok ezzzel mit kezdeni. Majd az Idő ad válaszokat. Remélem.

Tegnap este viszont országos kujtoroghatnékom támadt. Bicajra pattantunk két jó barátommal, és irány a Balaton. Persze, nem fürödtünk, mert a víz rohadt hideg a sok eső, meg a viharok után. Csak kicsit hülyéskedtünk. Három strandot végig jártunk, a nyelvünk már lógot, de: méééég menjünk továáááb!!-jött a hátam mögül az égi hang, barátnőm képében.  Az volt az a pont, amikor azt hittem, lelököm a bicigliről. Vékony kötött pulcsiban, már lassan két órája tekeregve... nem, nem fáztam.. Szabályosan melegem volt.  Rendben, barátnőm végre feladta, és hazament.  Aham, csak jött a másik hang.

-Ugye leülünk a padokra? Esküszöm, imádom azt a srácot(olyan, mint a testvérem, sosem tudnék belé szerelmes lenni), de ott már erősen haraptam a nyelvem, nehogy elszóljam magam, hogy: bocsi basszus, de én már idefagytam, menjünk haza a francba.(ez kb este fél tizenkettő körül volt)

Lelkiztünk egy jó fél órát azon a nyomorult padon. Közben engem a rosszullét kerülgetett. Padok.. na igen.. Egy kopott kis piros padhoz egy szép emlék fűz. Az első csók emléke. Egy hazug fiútól. Tehát gyorsan nyíltra váltottam, és elsuhantam haza. 

Be a gép elé, de a rosszullétem még mindig nem múlott. Tudtam, és tudom jól, hogy miért. Mert 23.-a volt. Azzal a bizonyos hazug fiúval, 23.-án kerültem össze. Én pedig ostoba, naiv módon, teljes szívemből szerettem. Két és fél hónap után, pedig egyszerűen neten szakított. Fatális ürügyekkel... Úgy tudtam, ő volt. Hónapokkal késöbb derült csak ki, hogy a haverja írt, mert a kedves exemnek, nem volt annyi bátorsága.

Régen volt ez már, de sebet okozott, jó nagyot. Ami már igaz, összefort, de a heg néha még sajog. Mert mertem szeretni.

Most viszont jó éjt, legközelebb talán felkerül egy a fejemben már meglévő történet.

Oldal: ...
Megtörtént, és kitalált történetek :) - © 2008 - 2026 - jokervagynemjoker.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat